Hogyan csökkenthető a tőke lekötés a készletben anélkül, hogy nőne a stockout kockázat?
Biztonsági készlet finomhangolás, ABC szerinti kockázat és reorder pont — így engedsz el tőkét anélkül, hogy a kiszolgálás sérülne.
Utoljára frissítve:
Rövid válasz
Van egy sorrend, amely szinte kockázat nélkül szabadít fel pénzt, és van egy másik, amelyik már mérlegelést kíván. Előbb az álló és elavult készletet kell leépíteni — ez nem növeli a kifogyás esélyét, hiszen ezek a tételek amúgy sem fogynak. Csak ezután érdemes a rendelési szabályokhoz nyúlni, és ott is a ritkán kért cikkeknél kezdeni.
Ami kockázat nélkül elvégezhető
Az első lépés nem is igényel döntést a készletszintekről: a hónapok óta mozdulatlan és a már nem eladható tételek kivezetése azonnali eredményt hoz. Ez a réteg sok raktárban a készletérték tíz-tizenöt százaléka, és nincs olyan kiszolgálási kockázat, amelyet ennek megtartása csökkentene.
A gyakorlati akadály ilyenkor nem szakmai, hanem lélektani: nehéz elfogadni, hogy egy korábbi beszerzés hibás volt. Csakhogy a döntés nem arról szól, hogy jó volt-e megvenni, hanem arról, hogy megéri-e tovább tárolni.
Ahol már mérlegelni kell
A második kör a rendelési szabályok finomítása. Itt már valódi átváltás van: kevesebb készlet olcsóbb, de nő a kifogyás esélye. Néhány szempont, amivel ez kezelhető:
- Ne egyformán vágj. A fontos és kiszámítható cikkeknél a tartalék indokolt; a ritkán kérteknél gyakran felesleges.
- Nézd meg a beszállító megbízhatóságát. Kiszámítható partnernél kevesebb tartalék is elég — ez a rendelési pont legfontosabb bemenő adata.
- Gyakoribb, kisebb szállítás. Ahol ez megoldható, ugyanaz a kiszolgálási szint kevesebb készlettel tartható.
- Próbáld ki előbb szűk körben. Néhány tucat cikken, néhány hét megfigyeléssel kiderül, hogy a csökkentés okoz-e hiányt.
Egy jellemző eredmény
Egy ipari termékeket forgalmazó cégnél a készlet mintegy tizennégy százaléka volt elavult vagy egy éve mozdulatlan. Ennek kivezetése önmagában jelentős összeget szabadított fel, kiszolgálási következmény nélkül.
Ezt követően a ritkán kért cikkeknél csökkentették a maximális szintet, a fontosaknál pedig gyakoribb beszállítói ütemre váltottak. A lekötött pénz tovább csökkent, a kiszolgálási arány pedig fél százalékponttal esett — ami a cég számára elfogadható maradt, mert előre kimondták, meddig mehet le.
Ez az utolsó pont a legfontosabb: a csökkentés akkor irányított, ha van egy előre rögzített alsó határ a kiszolgálási szintre. Enélkül a folyamat addig megy, amíg az első komoly vevői panasz meg nem állítja — és akkor rendszerint túllőttünk a célon.