Kiosztási logika

A kiosztási logika dönti el, hogy egy beérkezett rendelés melyik készletet kapja meg: melyik raktárból, melyik helyről, melyik szállítmányból. Ez a kiszedés előtti lépés — a foglalás pillanata —, és sok raktárban ez az egyetlen olyan szabályrendszer, amelyet soha senki nem írt le, mégis minden nap működik.

A prioritási fa

A jó kiosztás nem egyetlen szabály, hanem sorrend: ha az első szempont nem dönt, jön a következő. Egy tipikus, jól működő fa így néz ki:

1. Van-e vállalt határidő? A rögzített szállítási határidővel bíró rendelés megelőzi a többit, függetlenül attól, mikor érkezett.
2. Melyik szállítmány jár le hamarabb? Lejáratos árunál ez felülír minden kényelmi szempontot.
3. Melyik helyről a leggyorsabb elvinni? A kiszedési helyről, nem a tartalékból — ha van rajta elég.
4. Melyik raktárból van a legrövidebb út a vevőhöz? Több telephelynél ez a szempont sok szállítási költséget takarít meg.
5. Ha minden egyenlő: érkezési sorrend.

A sorrend a fontos, nem a pontos tartalom. Ha ez a néhány sor nincs leírva, akkor a rendszer alapbeállítása dönt helyettünk — ami rendszerint tiszta érkezési sorrend.

Amit a tiszta érkezési sorrend elront

„Aki előbb jött, előbb kap” igazságosnak hangzik, és a legtöbb esetben működik is. Két helyzetben viszont drága: ha a következő órában érkezik egy határidős rendelés ugyanarra a cikkre, és ha lejáratos árunál a frissebb szállítmányt foglalja le. Az első vevői kötbér, a második leírás formájában jelentkezik — mindkettő megelőzhető lett volna egy sorral a prioritási fában.

Ha gyakran nincs mit foglalni

Ha a rendszer rendszeresen nem talál foglalható készletet, az ritkán készlethiány. Sokkal gyakoribb, hogy az áru megvan, de rossz helyen: a tartalékban áll, miközben a kiszedési hely kiürült. Ez utántöltési kérdés, nem kiosztási. Ilyenkor a foglalási szabályok finomítása nem segít — a kiszedési helyek feltöltési ütemét kell rendbe tenni.